close
Ugrás a tartalomhoz

Katamarán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Füred katamarán érkezik Balatonfüredre
Litkey Farkas, aki 13 alkalommal győzött a balatoni Kékszalagon, hajójával a Festipay katamaránnal a 48. Kékszalagon is abszolút győztes lett
Katamarán a spanyolországi Vigóban

A katamarán kéttörzsű hajó, amelynek két törzse egymással párhuzamos és egyforma. A katamaránt a geometriája stabilizálja, tőkesúly nem kell bele. Ezáltal könnyebb, így kisebb a merülése, mint az egytörzsű hajóknak. A két törzset lehet úgy egymáshoz erősíteni, hogy hidrodinamikai ellenállása kisebb legyen, ezzel a hajónak kisebb hajtóerőre van szüksége az azonos sebesség eléréséhez.

Mérete a csónaktól (evezős vagy vitorlás) a nagy hajókig (tengerészeti járművek és autók szállítására alkalmas kompok) terjed. A két törzset összekapcsoló szerkezet egy egyszerű pallótól a nagy felépítményekig terjed, ami kabinokat és/vagy rakteret foglal magába.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókor és középkor

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Polinéz katamarán

A katamarán Polinéziában és Dél-Ázsiában i. e. 1500 körültől ismert.[1] A korai példányokat két kenuból hozták létre a törzsek összekötésével. Néha vitorlával is ellátták őket. Egyszerűségük ellenére ezek segítségével telepítették be a távoli szigeteket a Csendes-óceánban.[2]

A második pun háborúban a rómaiak (i. e. 218–202) Szürakuza ostromához és meghódításához egy katamaránt is használtak. A törzsek hossza 31, szélessége 5,5 m volt, és kereszthíd kötötte össze őket. Később ez az építési mód feledésbe merült.

Indiában a tamilok az 5. századtól használnak katamaránokat. Maga az elnevezés is tamil eredetű, az eredeti szó: kattumaram egymáshoz rögzített rönköket jelent.[3][4] A 17. században William Dampier angol kalóz Délkelet-Indiában találkozott a tamilokkal és vízi járműveikkel. Elsőként ő írt először erről a hajótípusról.[5]

A 20. századig

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Nathaniel Herreshoff katamaránja, a Duplex, a Temzén

Európában a rómaiak után az első kéttörzsű hajót William Petty tervezte 1662-ben, nagyobb sebességre és sekélyebb vizeken való hajózásra. A terv szokatlansága miatt nem aratott kereskedelmi sikert, és majdnem 160 évig ritkán használták.[6][7]

1768-ban az angol Patrick Miller trimaránt épített, 30,5 m hosszal és 9,5 m szélességgel. A három törzsű hajót egy izomerővel működtetett kerék hajtotta meg. Katamaránt is épített, amit szintén izomerővel lehetett hajtani. 1788-ban gőzmeghajtású katamaránt bocsátott vízre a Dalswinton-tavon Dumfriesnél. Ennek hossza 7,5 m, szélessége 2,1 m volt.

Robert Fulton 1812 és 1814 között három gőzmeghajtású katamaránt épített New York számára kompnak. Hosszuk 24,4 m, szélességük 9,15 m volt. A Jersy és a York 20 lóerővel, a Nessy 120 lóerővel ment. Fulton tervezett még egy katamaránt hadi célokra, ez volt az USS Fulton, más néven a Demologos. A maga nemében hosszú ideig a legnagyobb, 47,6 m × 17,1 m volt, és 120 lóerő hajtotta. Tengerjárásra azonban alkalmatlan volt.

A 19. század elején az angol Mayflower F. Crisp épített egy kereskedelmi katamaránt Rangunban (Mianmar). A hajó az Original nevet kapta. Crisp gyors tengerjáró hajóként írta le, ami évekig közlekedett a monszun idején Rangun és Tenasserim tartomány között.[8][9]

Később, de még a 19. században az amerikai Nathanael Herreshoff saját tervei alapján (US Pat. No. 189,459) épített egy kéttörzsű hajót. Az Amaryllis első regattáját 1876. június 22-én futotta, és kiváló eredményt ért el; ezzel demonstrálva a katamaránok előnyeit az egytörzsű hajókkal szemben. Emiatt a verseny rendezője, a Centennial Regatta of the New York Yacht Club kizárta a katamaránokat a további rendes futamokból, és ez így maradt az 1970-es évekig.[10]

A 19. században Nagy-Britanniában, az Amerikai Egyesült Államokban és Oroszországban épültek katamaránok. 1874-ben az English Channel Steam Ship Company megépíttette a Castaliát és 1877-ben a Calais-Douvres-t a La Manche-csatornára. A Castalia hossza 88,4 m, a törzsek szélessége 5,18 m, mélysége 2,13 m, vízkiszorítása 1290 tonna volt. Hajtókerekének átmérője 6,1 m, a két gőzgép lóerőinek száma egyenként 600 lóerő volt.

A Calais-Douvres kicsivel volt nagyobb, de a lóerők száma összesen 4270 volt, így gyorsabb lett. Mindkét hajó 1000 utast tudott befogadni. A London Chatham & Dover Railway vásárolta meg, majd tíz év múlva túladott rajtuk, mert akkor már lassúnak számítottak.

20. század

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Egy Hobie 16-os katamarán

Eric de Bisschop 1936-ban épített egy polinéz kettős kenut Hawaiion, és hazavitorlázott vele Franciaországba, ahol hősként ünnepelték. Tapasztalatait 1939-ben jelentette meg Kaimiloa címen, amit 1940-ben adtak ki angolul.[8][9]

A Prout testvérek 1945-től kísérleteztek katamaránokkal, majd 1954-ben átállították 1935-ös alapítású gyárukat (Canvey Island, Essex, Egyesült Királyság) katamaránokra. Shearwater katamaránjaik könnyen nyertek futamokat az egytörzsű hajókkal szemben. Francis Prout egy 1956-ban épült Shearwater, a Yellow Bird segítségével több futamot is nyert az 1960-as években. Ez jelenleg a National Maritime Museum Cornwall gyűjteményének része.[11]

A 20. század közepétől elterjedtek a sorozatgyártott Beachcat osztályú katamaránok a vitorlások között. Kaliforniában a Hobie Alter szörfhajógyár 1967-ben kijött a 110 kg-os Hobie 14-gyel, és két évvel később a Hobie 16-tal. Ezt még 2016-ban is gyártották, összesen több mint 100 000 legyártott példánnyal.[12]

1967-ben három angol egy kétszemélyes katamaránt tervezett az olimpiai játékokra. Az International Yacht Racing Union, IYRU megméretésén maga mögé utasította a többi jelöltet, és a típust 1976-tól 2008-ig használták az olimpián a több törzsű versenyszámokban. 2000-ben újratervezték, és azóta is az egyik leggyorsabb kétszemélyes katamarán modell.[13]

Ausztráliában 1977-től az Incat[14] 1988-tól az Austal[15] gyárt nagy katamaránokat közlekedési célra, köztük kompokat és hadihajókat.

Jellemzői

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katamaránnak két fontos előnye van az egytörzsű hajókkal szemben: a stabilitás és a kisebb hidrodinamikai ellenállás. Emellett számításba kell venni a szállítókapacitást, a sebességet és a hatékonyságot.

Előnyei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis és közepes sebességek esetén a katamarán hidrodinamikai ellenállása négyzetesen arányos a sebességgel. Ezzel szemben egy hasonló méretű egytörzsű hajó ellenállása köbös. Ez azt jelenti, hogy a sebesség megduplázására elég a négyszeresére emelni a tolóerőt, szemben az egytörzsűvel, aminél ugyanehhez nyolcszoros tolóerő kell.[16] Ez kisebb energiafelhasználást jelent, habár mindkét törzsbe kell motor. Vitorlások esetén a levegő felhajtóereje is kihasználható.[17]

A katamaránok nehezebben borulnak, mint az egytörzsű hajók.[16] Például, ha egy téglatest alakú egytörzsű hajó szélessége B, és egy katamarán két törzsének szélessége egyenként B/2, és távolságuk 2B, akkor az oldalra borulással szembeni ellenállás hétszerese, mint az egytörzsű hajónak.[18] Egy cirkáló katamarán kezdeti ellenállása a borulással szemben négyszerese, mint a megfelelő egytörzsűnek.[19]

Hátrányai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katamaránok fő hátránya a kisebb rak- vagy utastér.

A sebesség és a szállítókapacitás kapcsolatát a Froude-szám (FnV) fejezi ki,[20] összevetve a nyugodt vízen való szállítás hatékonyságával.[21] Számításba veszi a vízmerülés függését a sebességtől. A számításokat egy referenciahosszra kell végezni, ami a törzs térfogatának köbgyöke. Az alábbi képletben V a térfogat, u a víz relatív áramlási sebessége a hajó alatt, g pedig a nehézségi gyorsulás:

A hajók tengeri szállítási hatékonysága kiszámítható, mint a teljes rakomány súlyának és a maximális nyugodt vízi sebességnek a szorzata osztva az ehhez szükséges hajtóerővel.[22]

A nagy kereskedelmi hajók FnV-je tipikusan 0 és 1 közötti, míg a nagyobb teljesítményű katamaránoké megközelíti a 2,5-et, ami nagyobb sebességnek felel meg egységnyi térfogatra. A nyugodt vízi szállítási hatékonyság a nagy kereskedelmi hajók esetén 100-1000, ami a katamaránoknál 11-14. Ez azt jelenti, hogy az egytörzsű hajók szállítási hatékonysága jobb, mint a katamaránoké.[21]

Evezősök

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Evezős katamarán

Az evezős katamaránok többnyire könnyű sportcsónakok, és két-nyolc evezős hajtja őket. Evezős katamaránt használnak országunkban is, és szerte a világon vízimentők, a mélyvízi biztonság fenntartása érdekében.

A magyar vízimentők evezős katamaránt használnak vízből mentési célokra

Vitorlások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Emirates Team New Zealand' AC72 Aotearoaja a San Francisco öbölben hordszárnyon
Cirkáló katamarán
Gitana 13, óceánjáró katamarán

A vitorlás katamaránok több technológiai újítást is alkalmaznak az egytörzsű hajókhoz képest. Ezek közé tartozik a hordszárny, a tágas és stabil, hosszabb utakra is alkalmas hajótestek, valamint a nyílt tengeren nagy átlagsebességre képes versenyhajók.

Versenyhajók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sport célokra épített katamaránok többnyire kétszemélyesek, partról indulnak és partra érkeznek. Az összekötő szerkezeten ugrószőnyeget helyeznek el. Forgatható árbóccal és a fővitorlán világítótáblával látják el. A szórakoztatásra használt példányokon a köteleken trapézok vannak, amikkel a legénység jobban kiegyensúlyozhatja erős szélben.[23]

A 33. Amerika Kupán mind a címvédő, mind a kihívó több törzsű hajóval indult. A címvédő csapat, a Société Nautique de Genève egy katamaránt indított, amivel Alinghi vitorlázott. Ellenfele, a BMW Oracle Racing hajósa trimaránnal szállt versenybe, és győzött a BMW Oracle Racingen 2010 februárjában Spanyolországban. A trimaránt a csapat építői szárnyvitorlával látták el, ami segített elhódítani a kupát. Ezzel eltértek a hagyományos egy törzsű hajóktól.[24]

A San Francisco Bayben rendezett 2013-as Amerika Kupán 22 m hosszú AC72-es katamaránok versenyeztek a szabályzat szerint. Mindegyiküket hordszárny és szárnyvitorla segítette. A győztes csapat az Oracle Team USA lett, ami 9-8-ra nyert tizenöt futamból a kétpontos büntető ellenére az Emirates Team New Zealand ellen.[25][26]

Cirkálók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utasszállítóknak kompromisszumot kell kötniük a sebesség, a térfogat, a hasznos tér, és a bekerülési költség között. A katamarán melletti döntés nagyobb sebességet, de azonos mérethez kisebb hasznosítható teret jelent. A cirkáló egy törzsű hajóknál 9,1 m-es hossznál kezdődik, míg katamaránoknál Howard és Doane szerint a minimális hossz 12 m, ami szükséges a készletek és a személyzet helyének biztosításához. Emellett a katamarán vízkiszorítása kicsi, gyakran az egy métert sem éri el, így nem feneklik meg a homokpadokon és könnyebben indítható a partról. Azonban dokkoláskor vagy kihajózáskor az összekötő szerkezet nehézkesebbé teszi az indulást vagy érkezést egy sólyánál. Két kormányra és több vitorlára van szükség. A cirkáló katamarán naponta 560 km megtételére képes, míg a versenykatamaránokkal akár napi 740 km is megtehető, miközben a hajó nem dől 10-12 foknál többet, még maximális sebességen sem.[27]

Óceánjárók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óceánjáró méretű katamaránok fejlődéséhez is hozzájárult a versenyzés. Ide tartozott a The Race, ami egy hajóverseny, ahol a Földet megkerülő körút kiinduló- és végpontja Barcelona volt 2000 újév napján. Négy új és két átépített katamarán vett részt, mindegyik hosszabb volt 30 méternél. A legnagyobb Steve Fossett hajója, a PlayStation volt, 38 méterrel, árbóca 45 m-rel magasodott a víz fölé. A hajók elő-pregmentált karbonszálas anyagból épültek, hogy erősek és könnyűek legyenek. Maximális sebességük 93 km/h volt. A győztes Grant Dalton volt, a 33,5 m hosszú Club Meddel. A bolygót 62 nap alatt kerülte meg, 33 km/h-s átlagsebességgel.[28]

Motoros katamaránok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Tûranor PlanetSolar, naperővel működő cirkáló
Starnberg, személyszállító hajó
Az Amerikai Egyesült Államok egyik hadihajója, a Spearhead (JHSV-1) katamarán 2012-ben
HSV-2 Swift, hullámdöfő katamarán
Sétahajó Duna - Budapest
Alumínium katamarán sétahajó a Dunán

A katamaránok azt a szegmenst foglalják el, amiben a sebesség és a tengerjárásra való képesség fontosabb, mint a kapacitás. A nagyobb hajók közül ilyenek a kocsik szállítására alkalmas kompok, és a part mentén járőröző vagy akciózó hadihajók. A hagyományos katamarán helyett inkább SWATH és hullámdöfő típusokat építenek; ahol is a SWATH a hagyományos egytörzsű hajókra hasonlít, mert a hajótörzsek a víz alá merülnek, és csak a felépítmény látszik.

Cirkálók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cirkáló katamaránok népszerűségének növekedésének eredménye a motoros katamarán, aminek mindkét törzsében helyet kap egy-egy motor. A vitorlásokhoz hasonló előnyei vannak. A felépítmény átfogja a törzseket, és benne találhatók a szobák és a raktárak, de van, hogy a motorház is. Az elrendezés minimalizálja az elmozdulást.[29]

A svájci tulajdonú Tûranor PlanetSolar 2010 márciusában készült el. A világ legnagyobb napelem-meghajtású hajójának épült. 2012-ben Föld körüli útra indult.[30]

Utasszállítók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es évek látták a katamaránok bevezetését gyors kompokként, aminek úttörője a norvég Westermoen Hydrofoil hajógyár volt Mandalban. Ők tervezték a Westamaran osztályt 1973-ban.[31] A Stena Voyager kompként közlekedett, tipikus sebessége 74 km/h volt, bár el tudta érni a 110 km/h-t is.[32]

Magyarországon a Balatonon három darab, átlagosan 400 fő befogadóképességű és jól manőverezhető, Z hajtású katamarán közlekedik. Elsőként a Mahart Újpesti Hajójavítóban 1978-ban készült Siófok állt üzembe, ezt követte a Badacsony 1979-ben, végül 1981-ben került vízre a továbbfejlesztett, leggyorsabb és leghosszabb Füred névre keresztelt katamarán. Az utasszállítás mellett rendezvények lebonyolítására is alkalmasak. A Balatoni Hajózási Zrt. az esti bulihajók meneteit is velük teljesíti.[33] A Siófok 2016-ban kapott teljes, modernizáló felújítást.[34]

Hadihajók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Military Sealift Command több Expeditionary Fast Transport katamaránt üzemeltet, amelyek az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének birtokában vannak.[35] Ezeket nagy sebességű szállításra és a sekély vizekben való mozgáshoz használják.

Az Indiai Haditengerészet két Makar osztályú katamaránnal bír, amelyek két nagy méretű törzsre épülnek. Az egyik már szolgálatba állt, a másikat még építik.[36]

A kínai People's Liberation Army Navy (PLAN) Houbei osztályú lopakodója katamarán törzsekre épült a jobb rejtőzés érdekében. Sanghajban 2004-ben eresztették először vízre.[37]

SWATH felépítés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A SWATH szerkezet lényege, hogy a katamarán hajótörzsei víz alá merülnek, és csak a felépítmény marad a felszínen. A hajótörzsek tengeralattjáró-szerűek, pilonokkal kapcsolódnak a felépítményhez úgy, hogy a tengerrel érintkező keresztmetszet szűk maradjon. A törzsek nincsenek kitéve a hullámoknak.[38] A koncepciót a kanadai Frederick G. Creed alkotta meg, aki 1938-ban mutatta be ötletét, és 1946-ban a brit szabadalmat is megkapta. Először az 1960-as években használták tengeralattjárók mentésére és óceáni kutatásokra.[39] 1968 körül Thomas G. Lang továbbfejlesztette az ötletet, és az Amerikai Egyesült Államok haditengerészete tesztelte.[40]

A SWATH hajók összehasonlítása az azonos méretű hagyományos katamaránokhoz képest:[38]

  • Nagyobb nedvesített felszín, ami nagyobb érintkezési ellenállást eredményez
  • A hullámok által indukált ellenállás csökkentése a támaszok felépítése és a víz alatti törzsek miatt
  • Az alacsonyabb vízsík szignifikánsan csökkenti a bólintó mozgásokat és az emelkedéseket a hosszabb utakon
  • A hajótest nem képes a felsiklásra
  • Nagyobb érzékenység a terhelés iránt, ami közelebb viszi a felépítményt a vízhez

Hullámdöfők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hullámdöfők mindkét hajótörzse alacsony felhajtóerejű ívvel van ellátva, ami a vízvonalon kicsúcsosodik és kiemelkedik, ami lehetővé teszi, hogy átfúrják a hullámokat ahelyett, hogy meglovagolnák őket. Ezzel a katamarán a hagyományos felépítésűeknél is gyorsabb lehet. Mivel ez a rész nem cső alakú, azért megkülönböztethetők a SWATH szerkezetűektől. A felépítmény alakja a hagyományos V-törzsére hasonlít, ami lehetővé teszi, hogy áthatoljon a hullámtarajokon.[41]

Ezt a szerkezetet alkalmazzák jachtokon,[42] kompokon[43] és hadihajókon is.[44]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Polynesian History and Origin". Wayfinders: A Pacific Odyssey. PBS. Hozzáférés: 2016. január 2..
  2. ↑ Kirch, Patrick (2001). Hawaiki. Cambridge University Press. 80. o. ISBN 978-0-521-78309-5.
  3. ↑ Lück, Michael (2008). The Encyclopedia of Tourism and Recreation in Marine Environments. Wallingford, UK: CABI. 86. o. ISBN 978-1-84593-350-0.
  4. ↑ "Catamaran". Dictionary.com Unabridged. Random House, inc. 2016.
  5. ↑ Dampier, William (1697). A New Voyage Round the World. ISBN 1933698047. {{cite book}}: ISBN / Date incompatibility (súgó)
  6. ↑ "Model of a twin-hulled ship - William Petty". Royal Society. Hozzáférés: 2014. augusztus 8..
  7. ↑ "Sailing with an Achilles' keel | General". Times Higher Education. 2000. szeptember 22. Hozzáférés: 2014. augusztus 8..
  8. 1 2 Bertie Reginald Pearn (1938). A History of Rangoon. Corporation of Rangoon. 136. o.
  9. 1 2 M. F. Crisp (1849). A treatise on marine architecture, elucidating the theory of the resistance of water : illustrating the form, or model best calculated to unite velocity, buoyancy, stability, strength, etc., in the same vessel : and finally, adducing the theory of the art of shipbuilding. Maulmein: American Baptist mission press. 94. o.
  10. ↑ L. Francis Herreshoff. "The Spirit of the Times, November 24, 1877 (reprint)". Marine Publishing Co., Camden, Maine. 2008. január 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. december 2.. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  11. ↑ Bird, Vanessa (2013). Classic Classes. A&C Black. 65. o. ISBN 9781408158906. Hozzáférés: 2016. január 27..
  12. ↑ "Hobie 16 2012 Class Report 2012" (PDF). Hozzáférés: 2015. október 1..
  13. ↑ Forbes, John; Young, Jim (2003). "A Brief Tornado History—The Story of the Tornado, the Olympic Catamaran". International Tornado Class Association. Hozzáférés: 2016. január 27..
  14. ↑ "History". Incat. 2016. 2013. október 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. január 29..
  15. ↑ "Our story". Austal. 2016. Hozzáférés: 2016. január 27..
  16. 1 2 Garrett, Ross (1996. január 1.). The Symmetry of Sailing: The Physics of Sailing for Yachtsmen. Sheridan House, Inc. 133. o. ISBN 9781574090000.
  17. ↑ Weltner, Klaus (1987. január). "A comparison of explanations of the aerodynamic lifting force". American Journal of Physics. 55 (1): 52. doi:10.1119/1.14960.
  18. ↑ Biran, Adrian; Pulido, Ruben Lopez (2013). Ship Hydrostatics and Stability (2 ed.). Butterworth-Heinemann. 67. o. ISBN 0080982905.
  19. ↑ Howard, Jim; Doane, Charles J. (2000). Handbook of Offshore Cruising: The Dream and Reality of Modern Ocean Cruising. Sheridan House, Inc. 38. o. ISBN 1574090933. Hozzáférés: 2016. január 27..
  20. ↑ Newman, John Nicholas (1977). Marine hydrodynamics. Cambridge, Massachusetts: MIT Press. 28. o. ISBN 0-262-14026-8..
  21. 1 2 Watson, D. G. M. (2002). Practical Ship Design. Elsevier Ocean Engineering Book Series. Vol. 1 (Revised ed.). Gulf Professional Publishing. 47–48. o. ISBN 0080440541.
  22. ↑ Eames, Michael C. (1980. április 15.). "Advances is Naval Architecture for Surface Naval Ships" (PDF). Proceedings. London: Royal Institution of Naval Architects: 31. 2016. február 1. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. január 31.. {{cite journal}}: More than one of |accessdate= és |access-date= specified (súgó)
  23. ↑ Berman, Phil (1982. március). Catamaran Sailing: From Start to Finish. W. W. Norton & Co. Inc. ISBN 978-0393000849.
  24. ↑ "BMW Oracle wins America's Cup". ESPN. Associated Press. 2010. február 14. Hozzáférés: 2016. január 27..
  25. ↑ "Ben Ainslie's USA beat Team New Zealand in decider". BBC Sport. 2013. szeptember 26. Hozzáférés: 2013. szeptember 26..
  26. ↑ "Oracle Team USA completes greatest comeback in America's Cup history, defeating Emirates New Zealand". New York Daily News. 2013. szeptember 25. 2013. szeptember 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. szeptember 26.. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  27. ↑ Tarjan, Gregor (2007). Catamarans: The Complete Guide for Cruising Sailors. McGraw Hill. ISBN 9780071596220. Hozzáférés: 2016. január 25..
  28. ↑ Zimmermann, Tim (2004). The Race: Extreme Sailing and Its Ultimate Event: Nonstop, Round-the-World, No Holds Barred. Houghton Mifflin Harcourt. ISBN 0547347065.
  29. ↑ Sass, George, Jr. (2007. október 3.). "Lagoon Power 43—An exceptional first powerboat from a builder of sailing cats". Yachting. Hozzáférés: 2016. január 25..{{cite magazine}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  30. ↑ Gieffers, Hanna (2012. május 4.). "Ankunft in Monaco: Solarboot schafft Weltumrundung in 584 Tagen". Spiegel Online (német nyelven). Hozzáférés: 2012. május 5..
  31. ↑ "First Westamaran Revisited" (PDF). Classic Fast Ferries. 2003. október 7. 2008. november 20. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2017. január 30..,
  32. ↑ Bowen, David (1996. május 4.). "Forget the tunnel; all the talk on the high seas is of 50 mph (80 km/h) super ferries. And Britain doesn't make any of them". The Independent. London. Hozzáférés: 2016. január 29..
  33. ↑ Zöldi Péter - Negyvenéves úszó házak a Balatonon (Indóház Online, 2017.09.09.)
  34. ↑ Szabó Zoltán - Megújult az 500 személyes Siófok katamarán (hajozas.hu, 2016.04.15.)
  35. ↑ "Strategic Sealift (PM3)". www.msc.navy.mil. 2008. június 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. november 1.. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  36. ↑ "INS Makar commissioned into the Indian Navy". Economic Times. 2012. szeptember 21. 2013. december 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. szeptember 1..
  37. ↑ Axe, David (2011. augusztus 4.). "China Builds Fleet of Small Warships While U.S. Drifts". Wired.com. Hozzáférés: 2012. február 4..
  38. 1 2 Misra, Suresh Chandra (2015). Design Principles of Ships and Marine Structures. CRC Press. ISBN 1482254476. Hozzáférés: 2016. január 27..
  39. ↑ Helfers, John (2006). The Unauthorized Dan Brown Companion. Kensington Publishing Corp. 271. o. ISBN 0806535806. Hozzáférés: 2016. január 27..
  40. ↑ Jane's high-speed marine craft (24 ed.). Jane's Information Group. 1991. ISBN 0710612664. Hozzáférés: 2016. január 27..
  41. ↑ Husick, Charles B. (2009). Chapman Piloting, Seamanship and Small Boat Handling. Sterling Publishing Company, Inc. 16. o. ISBN 9781588167446. Hozzáférés: 2016. január 26..
  42. ↑ Caprio, Dennis (2001. július). "Loomes 83". Yachting. Vol. 190, no. 1. 81–84. o. ISSN 0043-9940. Hozzáférés: 2016. január 26..
  43. ↑ Yun, Liang; Bliault, Alan (2014. július 8.). High Performance Marine Vessels. Springer Science & Business Media. 206. o. ISBN 978-1-4614-0868-0. Hozzáférés: 2016. január 26..
  44. ↑ Brumley, Jeff (2011. október 5.). "Unusual ship visits Mayport after 6-month deployment to African waters". Florida Times-Union. Jacksonville. Hozzáférés: 2016. január 26..

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • R. Schönknecht, U. Laue: Unkonventionelle Schiffe. Transpress Pietsch, ISBN 3-344-00487-5
  • Komfort und Leistungssteigerung durch Stabilisatoren – Wave-Piercing-Katamarane. In: Schiff & Hafen, Heft 9/2010, S. 176–179, Seehafen-Verlag, Hamburg 2010, ISSN 0938-1643

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Catamaran című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Katamaran című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Eric de Bisschop: A Tahiti-Nui első expedíciója. (Tahiti–Santiago de Chile. 1956. november 6. – 1957. május 28.). Gondolat, Budapest, 1966. 23. o.: A katamarán, illetve kettős pirog elnevezésekről.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Katamarán&oldid=29176873”