close
Ugrás a tartalomhoz

Aoraki / Mount Cook

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aoraki / Mount Cook
Az Aoraki / Mount Cook a Hooker-völgy felől
Az Aoraki / Mount Cook a Hooker-völgy felől
Magasság3724 m
Hely Új-Zéland
HegységDéli-Alpok
Relatív magasság3724 m
Dominancia3140 km
Első megmászás1894 (Tom Fyfe, George Graham, Jack Clarke)
Legkönnyebb útvonalLinda-gleccser
Elhelyezkedése
Aoraki / Mount Cook (Új-Zéland)
Aoraki / Mount Cook
Aoraki / Mount Cook
Pozíció Új-Zéland térképén
d. sz. 43° 35′ 42″, k. h. 170° 08′ 31″43.595000°S 170.141944°EKoordináták: d. sz. 43° 35′ 42″, k. h. 170° 08′ 31″43.595000°S 170.141944°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Aoraki / Mount Cook témájú médiaállományokat.

Az Aoraki / Mount Cook[m 1] Új-Zéland legmagasabb hegye 3724 méterrel az ország Déli-szigetén, a Déli-Alpokban.[1][2] Három csúcsát – a főcsúcsot, a 3717 méteres középső és a 3593 méteres alsó csúcsot – egy közel vízszintes gerinc köti össze, jellegzetes tömbszerű alakot kölcsönözve a hegynek.[3] Keleti oldalán a Tasman-gleccser, délnyugati oldalán pedig a Hooker-gleccser található.[1] A maori kultúrában az Aorakit szent hegyként tartják számon, és különösen fontos szerepet játszik a Ngāi Tahu őslakos törzs hagyományaiban. Népszerű turista- és hegymászócélpont.

Földrajzi elhelyezkedése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aoraki / Mount Cook Új-Zéland Déli-szigetének Canterbury régiójában, a Mackenzie-medence nyugati szélén emelkedik. A hegy az 1953-ban alapított, több mint 700 négyzetkilométer kiterjedésű Aoraki / Mount Cook Nemzeti Park központi részén található.[3]

A hegycsúcs a Déli-Alpok főgerincén (Main Divide) helyezkedik el, ahol a hegység legmagasabb csúcsai találhatók. Északon a Mount Tasman (3497 méter), míg délen a Mount Sefton (3151 méter) és a Mount Hicks (2941 méter) a szomszédai. A hegytömböt három jelentős völgy határolja: keleten a Tasman-völgy, délnyugaton a Hooker-völgy, északon pedig a Murchison-völgy.[1]

A hegyhez legközelebb eső település Mount Cook Village, amely 15 kilométerre délkeletre fekszik a csúcstól. A falu Christchurchtől 330 kilométerre délnyugatra található, és a 80-as állami úton érhető el.[4]

Az Aoraki / Mount Cook főcsúcsa a földrajzi elszigeteltség[m 2] tekintetében a világ tizedik legizoláltabb csúcsa.[5]

Geológiája és kialakulása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Déli-Alpok a Csendes-óceáni-lemez és az Ausztrál–Indiai-lemez ütközésének következtében alakultak ki. A két lemez mozgása által keltett tektonikus nyomás és emelkedés hozta létre a hegységet. A lemezhatár menti törésvonal a hegység nyugati peremén fut, és a tektonikus aktivitás napjainkban is folytatódik.[6]

Az Aoraki / Mount Cook a Déli-Alpokon végigfutó, mintegy 650 kilométer hosszú Alpesi-törésvonal mentén fekszik. Ez az aktív tektonikus törésvonal felelős a hegy folyamatos emelkedéséért, amely évente 5-10 milliméteres növekedést eredményez.[7][8] Tudományos becslések szerint a törésvonal 100–300 évente produkál jelentősebb szeizmikus aktivitást; legutóbbi nagyobb elmozdulása 1717-ben történt.[9]

A hegy elsősorban mezozoikus korú üledékes kőzetekből épül fel; az azt alkotó homokkő és iszapkő a perm és triász időszakban (körülbelül 200–300 millió évvel ezelőtt) rakódott le egy ősi óceáni medence alján. A későbbi tektonikus folyamatok során ezek a kőzetek metamorfózison mentek át, és agyagpalává, valamint magasabb fokú metamorf kőzetekké alakultak.[10]

A hegy magasságának első pontos méréseit a 19. század végén végezték. G. J. Roberts 1881-ben a nyugati oldalról, majd T. N. Brodrick 1889-ben Canterbury felől mérte a hegycsúcsot; mindkét esetben 3764 méteres magasságot állapítottak meg.[11]

1991. december 14-én egy nagyméretű sziklaomlás következtében körülbelül 12–14 millió köbméter szikla és jég szakadt le az északi csúcsról, ami a hegycsúcs 10 méteres magasságcsökkenését eredményezte. A jégsapka további eróziója a következő két évtized során további 30 méterrel csökkentette a hegy magasságát. Ezáltal jelenlegi hivatalos magassága 3724 méter.[11] A tektonikus emelkedés és az erózió együttesen továbbra is folyamatosan formálják a hegység szerkezetét és magasságát.

Éghajlata

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az üvöltő negyvenesek által keltett tengeráramlások Új-Zéland környezetében

A térség éghajlatát a Tasman-tenger felől kelet felé haladó ciklonok és anticiklonok mozgása határozza meg. Az Aoraki / Mount Cook a déli félteke mérsékelt szélességi övében, az „Üvöltő negyvenesek” néven ismert, erős nyugati széláramlatok övezetében fekszik. A Déli-Alpok jelentős orográfiai akadályt képeznek az uralkodó, gyakran szubtrópusi eredetű, nedvességgel telített nyugati légáramlatok útjában.[12][13]

Az orográfiai emelkedés következtében a hegyoldalakon felfelé áramló levegő lehűl és kondenzálódik, ami intenzív felhőképződést és jelentős csapadékmennyiséget eredményez.[m 3] A legintenzívebb csapadék általában a fő gerinc nyugati oldalán, körülbelül 1200 méteres magasságban jelentkezik. Lassú mozgású frontok esetén az intenzív csapadék akár több napon át is eltarthat.[12]

A csapadékeloszlás területileg nagy változatosságot mutat. Az Aoraki / Mount Cook nyugati lejtőin az éves csapadékmennyiség meghaladja a 10 000 mm-t, míg a hegységtől körülbelül 15 kilométerre délkeletre fekvő Mount Cook Village-ben évente átlagosan 4000–4070 mm csapadék hull. A hegyvonulattól keletre fekvő csapadékárnyékos területeken a csapadékmennyiség jelentősen csökken: a Pukaki-tó déli részénél már csak évi 600 mm körül alakul. Ennek oka, hogy a hegyeken áthaladó légtömeg elveszíti nedvességtartalmának nagy részét, és a keleti lejtőkön száraz, meleg szélként (nor'wester vagy főn) ereszkedik le. Dél-délkeleti széljárás esetén azonban a keleti oldalon is gyorsan kialakulhat viharos időjárás, hirtelen hőmérséklet-csökkenéssel és rossz látási viszonyokkal.[12][14]

A Hooker-völgyben, körülbelül 800 méteres tengerszint feletti magasságban a hőmérséklet –13 °C és 32 °C között változik, az éves átlaghőmérséklet 12 °C. A hőmérséklet a magasság emelkedésével átlagosan 200 méterenként több mint 1 °C-kal csökken.[15]

Körülbelül 1000 méteres magasság felett télen állandó hó- és jégmezők alakulnak ki. Az évszakok között jelentős különbségek mutatkoznak: a tél és a tavasz általában szárazabb, míg a nyár és az ősz csapadékosabb időszakok.[m 4] A nyári anticiklonok több napos stabil, napos időjárást eredményezhetnek, míg a téli anticiklonok gyakran tiszta, de rendkívül fagyos körülményeket hoznak.[16]

Élővilága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Mount Cook boglárka (Ranunculus lyallii)

Az Aoraki / Mount Cook hegy az azonos nevű nemzeti park területén helyezkedik el, amelyet 1953-ban alapítottak. A park 700 km²-es területének mintegy 40%-át gleccserek borítják, és több mint 140, 2000 méternél magasabb hegycsúcs, valamint 72 elnevezett gleccser található benne. A park – a Westland Tai Poutini, Mount Aspiring és Fiordland Nemzeti Parkokkal együtt – része az UNESCO Te Wāhipounamu Világörökségi helyszínnek. A magashegyi környezet különleges éghajlati és földtani viszonyai egyedi élővilág kialakulását tették lehetővé.[17][18][19][20]

A hegy környezetének élővilága a Déli-Alpok magashegyi ökoszisztémájának jellegzetes képviselőit foglalja magában. A terület számos endemikus és specializált fajnak ad otthont, amelyek alkalmazkodtak a folyamatosan változó környezethez, az extrém időjárási körülményekhez és az alpesi viszonyokhoz. Új-Zéland hosszú földrajzi elszigeteltsége következtében az őshonos állatvilág túlnyomórészt madarakból, hüllőkből és rovarokból áll; őshonos szárazföldi emlős mindössze két denevérfaj.[21]

Növényvilág

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Déli-szigeti havasi gyopár
(Leucogenes grandiceps)

A park növényzete alkalmazkodott a szélsőséges alpesi körülményekhez. A terület nagy része 1300 méteres magasság fölött, az erdőhatáron túl fekszik, ahol már nincsenek zárt erdőségek. A hegységben több mint 400 edényes növényfaj (Tracheophyta) található, ezek kétharmada őshonos, és közülük több kizárólag Új-Zélandon fordul elő. A növények a gleccserek, meredek lejtők és szélsőséges időjárás által formált, instabil élőhelyekhez alkalmazkodtak.[22]

A vegetáció vertikális övezetek szerint tagolódik. A montán zónában (600–1000 m) őshonos bükkösök (Nothofagus spp.) fordulnak elő, cserjeszintjükben Coprosma, Hebe és Olearia fajok, valamint őshonos páfrányok találhatók. A szubalpin övezetben (1000–1300 m) a havasi pázsitfüvek (Chionochloa spp.) és az arany szúrósgyökér (Aciphylla aurea) alkotnak átmeneti növényzetet, az 1300 méteres erdőhatár fölött pedig az alpesi öv dominál. Itt a növényzetet alacsony termetű, hidegtűrő fajok jellemzik, mint például a párnaszerű Raoulia eximia, a havasi gentiana (Gentiana bellidifolia), valamint a dél-szigeti havasi gyopár (Leucogenes grandiceps). A 2000 méteres magasság fölött elhelyezkedő területeken már csak zuzmók és mohák élnek. A Mount Cook csúcsának környékén 14 különböző zuzmófajt azonosítottak, melyek alkalmazkodtak a magashegyi körülményekhez.[22][23]

A park egyik legemblematikusabb növénye a Mount Cook boglárka (Ranunculus lyallii), a világ legnagyobb boglárkája, amely hatalmas fehér virágaival és karakterisztikus levelével a nedves, árnyékos völgyekben található 700-1500 méteres magasságban.[24]

A növényzet fokozatosan hódítja vissza a gleccserek visszahúzódása után felszabaduló területeket. A kolonizáció első fázisában zuzmók és mohák jelennek meg, majd körülbelül 20 éven belül cserjék is megtelepedhetnek az új talajfelszíneken. Ez a szukcessziós folyamat fontos indikátora a klímaváltozás hatásainak is.[25][26]

A parkot számos invazív növényfaj veszélyezteti. A leggyakoribb idegenhonos fajok közé tartozik a csillagfürt (Lupinus), a vadcseresznye, a seprűzanót (Cytisus scoparius), valamint különböző betelepített fűfélék. Ezek a fajok gyakran kiszorítják az őshonos növényzetet, főként az alacsonyabb völgyekben.[22]

Állatvilág

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kea (Nestor notabilis)

A nemzeti park madárvilága mintegy 40 fajt számlál, amelyek közül sok alkalmazkodott a zord alpesi környezethez. Különösen figyelemre méltó a kea (Nestor notabilis), a világ egyetlen alpin papagája. Ez a veszélyeztetett, rendkívül intelligens madár főként 1500 méteres magasság fölött fordul elő, és komplex, legalább hétféle hangból álló kommunikációs rendszerrel rendelkezik. Becsült állománya körülbelül 5000 egyedre tehető. Egy másik jellegzetes faj a déli-szigeti álfakusz (Xenicus gilviventris, maori nevén pīwauwau), amely egész évben az alpesi sziklás területeken tartózkodik.[27]

Déli-szigeti álfakusz
(Xenicus gilviventris, pīwauwa)

A szubalpin és montán zónában olyan őshonos madarak élnek, mint az örvös legyezőfarok (Rhipidura fuliginosa, pīwakawaka), az óriás-gyümölcsgalamb (Hemiphaga novaeseelandiae, kererū), az új-zélandi kakukkbagoly (Ninox novaeseelandiae novaeseelandiae, helyi nevén ruru), valamint a puskásmadár (Acanthisitta chloris, helyi nevén tītipounamu). A Tasman-folyó mentén kis számban fészkel a fekete gólyatöcs (Himantopus novaezelandiae, kakï), a világ egyik legritkább gázlómadara.[28][29]

A betelepített fajok – köztük a csukár (Alectoris chukar) és a déli sirály (Larus dominicanus) – alkalmi megfigyelők a területen. A 19. században még előfordultak itt olyan őshonos fajok is, mint a weka, käkä, piopio, valamint különféle récék, azonban ezek mára eltűntek a régióból.[28]

Őshonos szárazföldi emlősökből csak két denevérfaj él a szigeten.[30] A parkban ugyanakkor számos betelepített emlős is megtalálható, például a sörényes tahr, a zerge és a közönséges rókakuzu, amelyek komoly károkat okoznak a természetes ökoszisztémában.[31][23]

Upland bully (Gobiomorphus breviceps)

A hüllők közül három gyíkfaj él a parkban: a Raukawa gekkó (Woodworthia maculata), a közönséges szkink (Oligosoma polychroma) és az ékszergekkó (Naultinus gemmeus). Ezek elsősorban az alacsonyabb régiókban fordulnak elő. A gerinctelen faunában különösen jelentős az óriás weta, valamint a hószöcske, amely akár 3400 méteres magasságban is megél. A gleccserek morénáin és sziklás csúcsain fekete pókok és ritka hegyi pillangófajok – például Erebiola butleri és Percnodaimon pluto – is megfigyelhetők. A szitakötők közül az Uropetala carovei a legnagyobb méretű, szárnyfesztávolsága elérheti a 12 centimétert.[32] A park vízrendszereiben őshonos halak is élnek, köztük az "upland bully" (Gobiomorphus breviceps) és két Galaxiid faj.[33]

Természetvédelmi kihívások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A park ökoszisztémáját leginkább a betelepített fajok fenyegetik. A ragadozók – különösen a menyétfélék, patkányok és macskák – súlyos veszélyt jelentenek az őshonos madár- és hüllőpopulációkra. A természetvédelmi erőfeszítések közé tartozik a „Predator Free 2050” program, amely az idegenhonos ragadozók teljes eltávolítását tűzte ki célul, valamint kijelölt szigetmenedékeket is létrehoztak egyes veszélyeztetett fajok számára. A természetvédelmi intézkedéseket az Új-Zélandi Természetvédelmi Hivatal (Department of Conservation – DOC) koordinálja.[34][35]

A látogatók számára kijelölt ösvények használata kötelező a sérülékeny élőhelyek védelme érdekében. A nemzeti park tudományos szempontból is kiemelkedően fontos: az alpin ökoszisztémák kutatása, valamint a klímaváltozás hatásainak nyomon követése szempontjából rendszeresen zajlanak biodiverzitás-felmérések, például az NIWA (National Institute of Water and Atmospheric Research) vezetésével.[36][13]

Vízrajza

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Tasman-gleccser felső szakasza

Az Aoraki / Mount Cook környezetének vízrajzát döntően a magashegyi gleccserek, az azokból táplálkozó vízfolyások és a gleccsertavak rendszere határozza meg. A térség vízrajzi viszonyait jelentős mértékben befolyásolja a hegy 3724 méteres magassága és a Déli-Alpok kontinentális vízválasztóján való elhelyezkedése.[37]

Gleccserek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aoraki / Mount Cook Nemzeti Park területének mintegy 40%-át állandó hótakaró és gleccserjég fedi. A parkban körülbelül 178 gleccser található (ezek közül 72 egyedi névvel), amelyek Új-Zéland legkiterjedtebb jégtakaróját alkotják. A legjelentősebb a Tasman-gleccser, amely mintegy 23 kilométeres hosszával az ország legnagyobb gleccsere. A gleccser a hegy északi lejtőiről indul, és délkelet felé haladva a Tasman-völgyben folytatódik. A déli lejtőkön a Hooker-gleccser, a keleti oldalon pedig a Mueller- és a Murchison-gleccser található.[3]

A 20. század második felétől kezdődően – a klímaváltozás hatására – a gleccserek jelentősen visszahúzódtak. A Tasman-gleccser esetében ez különösen szembetűnő: 1990-es évek óta évente átlagosan 180 méterrel rövidül, és végénél gleccsertó alakult ki.[37][38][39][40]

Folyók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Tasman-folyó deltája

Az Aoraki / Mount Cook vízgyűjtő területe egyéges rendszert képez, amelynek vizei a Pukaki-tóba folynak. A hegy környékén található gleccserek olvadékvizei több kisebb folyót táplálnak, amelyek közül a legjelentősebb a Tasman-folyó.[41]

A Hooker-folyó a Hooker-gleccser olvadékvizéből ered. Észak felé haladva, a Tasman-folyóba torkollik, amely a Tasman-gleccserből és más kisebb vízfolyásokból is összegyűjti a vizet. Ez utóbbi folyó délkelet felé tart, és a Pukaki-tóba ömlik, amely a régió legnagyobb természetes víztározója.[40][41]

A folyók vízjárása erősen szezonális jellegű. A nyári hónapokban (december–február) a gleccser- és hóolvadás következtében jelentősen megnövekszik a vízhozam, míg a téli időszakban (június–augusztus) minimális szintre csökken.[40] A gleccserekből származó folyók jelentős mennyiségű hordalékot szállítanak, amely főként a morénák eróziójából ered.[42]

Tavak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Pukaki-tó

A térség tavai többnyire gleccsertavak, amelyek a jégfolyamok visszahúzódása során alakultak ki. A Tasman-tó az 1980-as évek végén kezdett kialakulni a Tasman-gleccser olvadásával összefüggésben. A tó területe folyamatosan növekszik; 1990-ben 1,7 km2 volt a kiterjedése, amely 2020-ra 7,6 km2-re nőtt. A Tasman-gleccser évente körülbelül 180 méterrel húzódik vissza, ami a tó hasonló mértékű hosszanti növekedését eredményezi.[39] A magasabban fekvő régiókban több kisebb gleccsertó található, amelyeket moréna- vagy sziklagátak zárnak el. E tavak vízszintje gyakran szezonálisan ingadozik.[38]

A térség legnagyobb tava a Pukaki-tó, amely a Tasman-folyó befogadó medencéje. Bár nem közvetlenül egy gleccservégződésnél alakult ki, vizének jelentős része gleccser- és hóolvadékból származik. A tó eredetileg természetes alpesi tóként jött létre, de ma már víztározóként is funkcionál, és fontos szerepet játszik Új-Zéland vízenergia-termelésében. Jellegzetes türkizkék színét a gleccservíz által szállított finomszemcsés kőzetliszt okozza.[41]

Ökológiai és hidrológiai jelentőség

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízrajzi rendszer alapvető szerepet játszik a Mount Cook Nemzeti Park ökoszisztémájának fenntartásában. A hideg, ásványi anyagokban gazdag gleccserolvadék sajátos élőhelyet biztosít több vízi élőlény számára. A folyók és patakok mentén kialakuló vegetáció pedig létfontosságú élőhelyet nyújt a helyi állatvilág számára. A tavak és folyók hőmérséklet-kiegyenlítő hatása befolyásolja a környező mikroklímát, ezáltal hatással van a vegetációs övezetek alakulására is.[43][44][45]

A térség hidrológiáját alapvetően a magashegyi klíma és a gleccserek jelenléte határozza meg. A csapadék nagy része hó formájában hullik, amely a magasabb régiókban hosszú ideig megmarad. A gleccserek olvadási üteme a hőmérséklet napi és évszakos változásához igazodik.[46]

A gleccsertavak kialakulása új kockázati tényezőt jelent a térségben. A természetes morénagátak hirtelen átszakadása esetén gleccsertavi kitörések (GLOF – Glacial Lake Outburst Flood) léphetnek fel, amelyek jelentős áradásokat okozhatnak a völgyekben.[37][47]

Turisztikai jelentősége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aoraki / Mount Cook és a környező nemzeti park Új-Zéland egyik legismertebb turisztikai célpontja, amely évente többszázezer, bizonyos években több mint egymillió látogatót vonz. Természeti értékeivel, túrázási és hegymászási lehetőségeivel, valamint kulturális jelentőségével fontos szerepet tölt be az ország turizmusában.[48][49]

Aoraki / Mount Cook Nemzeti Park látogatóközpont

Az Aoraki / Mount Cook Nemzeti Parkot 1953 októberében alapították, azonban az annak részét képező rezervátumok már 1885 óta természetvédelmi területnek számítanak.[50] A park kiterjedése 707 km2, területének 40%-át gleccserek borítják. A nemzeti park látógatószáma az 1990-es években végrehajtott infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően folyamatosan növekedett, melynek folytán az éves látogatószám 2018-ban és 2019-ben már meghaladta az egymillió főt. A Covid19-világjárvány időszakában bekövetkezett drasztikus visszaesést követően, 2022-től a látogatottság ismét megközelíti a járványt megelőző mértéket.[51][52][53][54] A parkot az Új-Zélandi Természetvédelmi Hivatal (Department of Conservation – DOC) kezeli a Ngāi Tahu törzzsel együttműködésben.[55]

A park központja Mount Cook Village település, ahol szálláshelyek, éttermek és turisztikai szolgáltatások állnak a látogatók rendelkezésére. A falu mindössze 7 kilométerre fekszik a Tasman-gleccser végétől és 15 kilométerre a hegycsúcstól.[56] A nemzeti park látogatóközpontjában a térség természeti környezete és történelme bemutatására szolgáló kiállítások, valamint műalkotások gyűjteménye tekinthető meg.[57] A faluban található a Sir Edmund Hillary Alpine Centre múzeum és oktatási központ, amely interaktív kiállításokkal mutatja be Edmund Hillary, a világhírű hegymászó életét és expedícióit, a térség természeti és történelmi értékeit, valamint hegymászó hagyományait.[58][59]

Természetjárás és alpinizmus

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Matheson-tó

A park számos, különböző nehézségű túraútvonallal rendelkezik. A legismertebbek közé tartozik a Hooker Valley Track, a Sealy Tarns Track, a Tasman Glacier View Walk és a Mueller Hut Route. Ezek az útvonalak változatos tájakon haladnak és számos kilátópontot érintenek. Az októbertől áprilisig tartó időszak a legnépszerűbb a túrázók körében. Télen egyes útvonalak nehezebben járhatók, de a hóval borított táj és a síelési lehetőségek ebben az időszakban is vonzzák a látogatókat.[60][61]

Bár a Matheson-tó földrajzilag a Nyugati-parton, a nemzeti park határain kívül található, tiszta időben kiváló kilátást nyújt az Aoraki / Mount Cook és a Mount Tasman csúcsaira, amelyek a tó felszínén tükröződnek.[62]

A hegy az új-zélandi hegymászók számára kiemelkedő jelentőséggel bír, és több mint 40 mászóútvonalat kínál. A Linda-gleccser útvonal a legismertebb, de technikailag komoly felkészültséget igényel. A hegymászó-turizmus infrastrukturálisan jól kiépített: vezetett túrák, menedékházak, felszerelés-kölcsönzők és mentési szolgáltatások állnak rendelkezésre.[63][64][65]

Kulturális turizmus

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aoraki / Mount Cook a Ngāi Tahu őslakos törzs számára szent hely, amelyet egyik ősüknek tekintenek. A hegy neve („Aoraki") mély mitológiai jelentéssel bír, és szorosan kapcsolódik a maori teremtésmítoszhoz. Ez a kulturális örökség egyre hangsúlyosabb szerepet kap a turizmusban is: vezetett túrák, előadások és kiállítások mutatják be a maori világnézetet és hagyományokat. A kulturális turizmus egyúttal a helyi maori közösségek gazdasági szerepvállalását is erősíti.[66][67][68][69]

Egyéb turisztikai tevékenységek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régió speciális turisztikai szolgáltatásokat is kínál, például helikopteres és kisrepülős panorámatúrákat, amelyek légi perspektívából nyújtanak rálátást a Déli-Alpokra.[70] A térség az Aoraki Mackenzie International Dark Sky Reserve része, amely nemzetközileg elismert csillagászati megfigyelőhely. A kivételesen sötét égbolt számos asztroturistát vonz a világból.[71]

Gazdasági hatások és fenntarthatósági kihívások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turizmus az Aoraki / Mount Cook térségének egyik fő gazdasági ágazata. Számos helyi vállalkozás épít közvetlenül vagy közvetve a látogatókra: szálláshelyek, éttermek, túravezetők és egyéb turisztikai szolgáltatók. A turisztikai bevételek hozzájárulnak az infrastruktúra fenntartásához és a természetvédelmi programok finanszírozásához.[48]

A növekvő látogatószám egyre nagyobb terhet jelent a természetes környezetre. A túraútvonalak mentén tapasztalható erózió, a hulladékkezelés kérdései és az élőhelyek zavarása mind olyan problémák, amelyek sürgős beavatkozást igényelnek. A parkkezelés korlátozó intézkedésekkel, útvonal-módosításokkal és oktatási programokkal próbálja csökkenteni a turizmus negatív hatásait. A klímaváltozás hatásai – különösen a gleccserek visszahúzódása és az időjárási viszonyok megváltozása – további kihívást jelentenek a fenntartható turizmus szempontjából.[48][72]

Hegymászás-története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai kísérletek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Freda du Faur, az első nő, aki feljutott a főcsúcsra

Az Aoraki / Mount Cook megmászásának első dokumentált kísérlete 1882. március 2-án történt, melynek során az ír William S. Green lelkész, valamint a svájci Emil Boss szállodatulajdonos és Ulrich Kaufmann hegyivezető a Tasman- és Linda-gleccsereken keresztül próbálta elérni a csúcsot. A csapat a csúcs közeléből kénytelen volt visszafordulni.[73]

1890-ben Guy Mannering és Marmaduke Dixon új-zélandi hegymászók ismét megkísérelték meghódítani a csúcsot a Linda-gleccser útvonalán. Mannering, aki legalább öt alkalommal próbálkozott a hegy megmászásával, ezúttal társával körülbelül 60 méterre megközelítette a csúcsot, azonban a kísérletet – az időjárás romlása és az időkorlát miatt – ezúttal is meghiúsult.[63][73][74]

Első sikeres megmászás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főcsúcs első sikeres megmászását 1894. december 25-én hajtotta végre három új-zélandi hegymászó: Tom Fyfe, John Michael (Jack) Clarke és George Graham. Az északi gerincen keresztül, a Hooker-völgy felől közelítették meg a csúcsot, amelyet körülbelül 13:30-kor értek el. A december 20-i sikertelen kísérlet után a helyi hegymászókat az a vágy hajtotta, hogy az első mászást új-zélandi hegymászók hajtsák végre, miután hírek érkeztek arról, hogy Edward FitzGerald amerikai hegymászó szintén tervezi a csúcs megmászását. Az általuk választott útvonalat csak 1955-ben járták be ismét, a hegy századik sikeres megmászása alkalmával.[63][73][74]

További mérföldkövek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Edmund Hillary és Tendzing Norgaj (1953)

A második sikeres csúcshódítást 1895. március 14-én hajtotta végre Matthias Zurbriggen svájci hegyivezető, a Tasman-gleccser felől, egy ma már róla elnevezett gerincen keresztül. Bár a mászás egy szakaszán Jack Adamson is elkísérte, teljesítményét mégis az első szólómászásként tartják számon.[73] A következő sikeres feljutásra egy évtizedet kellett várni: 1905 februárjában Jack Clarke négy társával megismételte Zurbriggen útvonalát, így ő lett az első, aki kétszer is elérte a csúcsot.[73]

Az első női csúcshódító az ausztrál Freda Du Faur volt, aki 1910. december 3-án jutott fel a hegy tetejére.[75] George Bannister, a híres Ngāi Tahu származású hegyivezető, Pahikore Te Koeti Tūranga (Butler Te Koeti) unokaöccse, 1912-ben első maori hegymászóként érte el az Aoraki / Mount Cook csúcsát.[76]

A hegy három csúcsa (High Peak, Middle Peak, Low Peak) közötti teljes gerincátkelést („grand traverse”) először 1913 januárjában teljesítette Freda Du Faur Peter Graham és David (Darby) Thomson társaságában.[73] A második, teljes gerincátkelést 1916 januárjában Conrad Kain hegyivezető és az 57 éves Jane Thomson hajtotta végre, amelyet a korabeli sajtó kivételes teljesítményként értékelt.[77] Ez a mindhárom csúcsot érintő mászóútvonal mára a Déli-Alpok egyik klasszikus útvonalává vált.[73]

Edmund Hillary (1919–2008) új-zélandi hegymászó karrierjében is jelentős szerepet töltött be az Aoraki / Mount Cook. Hillary először 1947 januárjában mászta meg a főcsúcsot Harry Ayres-szel. 1948. február 6-án pedig Ruth Adams, Harry Ayres és Mick Sullivan társaságában végrehajtotta az első sikeres mászást a déli gerincen keresztül az alacsony csúcsra. Ezt az útvonalat korábban még senki nem teljesítette sikeresen. Később, 1953. május 29-én, Tendzing Norgaj, nepáli serpával elsőként jutott fel a Föld legmagasabb csúcsára, a 8848 méter magas Mount Everestre. 2011 augusztusában a déli gerincet Hillary tiszteletére „Hillary-gerincnek” nevezték el.[78]

Nehézségek és veszélyek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aoraki / Mount Cook megmászása technikailag rendkívül nehéz, komoly kihívást jelent a legtapasztaltabb hegymászóknak is. A mászók gyakran alábecsülik a kihívást, noha az időjárási viszonyok, a hó- és jégállapotok gyorsan változnak. A hegymászóknak gleccserhasadékokon kell átkelniük, és ki vannak téve jég- és kőomlásnak, lavinának, valamint hirtelen időjárás-változásoknak.

A 20. század eleje óta több mint 240 halálos áldozatot regisztráltak az Aoraki / Mount Cook Nemzeti Parkban, melyből legalább 80 személy az Aoraki / Mount Cook megmászása során vesztette életét. A halálokok között szerepel a hipotermia, a lavinák, villámcsapás, sziklaomlás, szívroham és repülőgép-szerencsétlenségek. Ezzel a hegy Új-Zéland egyik leghalálosabb hegycsúcsa. A mászószezon általában novembertől februárig tart, melynek során évente körülbelül 150-200 ember jut fel a főcsúcsra, és ritkán telik el szezon halálos baleset nélkül.[79][80][81]

Az elnevezés eredete és kulturális jelentősége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
James Cook kapitány (1728–1779)

Az Aoraki / Mount Cook elnevezés Új-Zéland bikulturális örökségét[m 5] tükrözi, egyaránt elismerve a maori és az európai hagyományokat. A hegy jelenlegi hivatalos, kétnyelvű nevét az 1998-as Ngāi Tahu Kártérítési Megállapodásról szóló törvény (Ngāi Tahu Claims Settlement Act) rögzítette, amely a Ngāi Tahu maori törzs és a brit korona mint az állam képviselője közötti megegyezés részeként született. A törvény célja a történelmi igazságtétel és a maori kulturális jogok elismerése volt.[82] A törvény 96. melléklete tartalmazza azoknak a helyeknek a listáját, amelyek hivatalosan kettős, angol és maori nevet kaptak. A hegy kiemelt kulturális jelentőségét mutatja, hogy ez az egyetlen földrajzi név a törvény melléklete szerint, amelyben a maori név megelőzi az angol elnevezést.[83] A törvényi szabályozás a kétnyelvű elnevezés mellett társkezelői (co-management) jogokat biztosított a Ngāi Tahu törzs számára az Aoraki / Mount Cook Nemzeti Park területére is, elismerve a törzs tradicionális kapcsolatát és felelősségét a régió természeti környezetének megőrzésében.[82]

A maori név (Aoraki)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az „Aoraki" név a Déli-sziget legnagyobb őslakos törzse, a Ngāi Tahu hagyományában gyökerezik. A név jelentését gyakran „felhőáttörőként" vagy „felhőlyukasztóként" fordítják, utalva a csúcs magasságára és az azt övező gyakori felhőtakaróra. Az elnevezés azonban a szó szerinti értelmezésen túl a Ngāi Tahu hagyományokban spirituális és a törzs eredettörténetére utaló jelentéssel is bír.[84]

A maori mondavilág szerint Aoraki az Ég Atyja (Raki) legidősebb gyermeke volt, aki három fivérével együtt az égi kenuval leereszkedett a Földre, hogy üdvözölje apja új feleségét, a Földanyát (Papa-tūanuku-t). A testvérek miután körbehajózták a Földanyát – aki egy Hawaiiki nevű, hatalmas kontinensként feküdt a tengerben – új földeket akartak keresni, de nem jártak sikerrel, ezért vissza akartak térni égi otthonukba. A kenut felemelő varázsige azonban nem működött, így az visszahullott a tengerbe, oldalára fordult, majd kővé és földdé változott, létrehozva ezzel Új-Zéland Déli-szigetét (Te Waka o Aoraki). Aoraki és testvérei a kenujuk tetejére másztak, ahol ők is kővé váltak. Aoraki a Déli-sziget legmagasabb csúcsává vált (Mount Cook), testvérei pedig a Déli-Alpok (Kā Tiritiri o te Moana) környező legmagasabb csúcsai (Mount Dampier, Mount Teichelmann, Mount Tasman) lettek.[m 6][85][86]

Aoraki a Ngāi Tahu maori törzs legszentebb őse, akitől a közösség származik. A törzs számára a hegy ennélfogva a természetfeletti és természetes világ közötti kapocs, amely összeköti a fizikai és spirituális világot. A hegyet körülvevő felhők a szellem hatalmát szimbolizálják; a hegycsúcs csak akkor mutatkozik meg, amikor akarja, mint egy nagy törzsfőnök. Olvadékvizei szentek és ceremoniális célokra használják őket.[85][86]

Az európai név (Mount Cook)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „Mount Cook” elnevezést John Lort Stokes brit admirális adta a hegynek 1851-ben, James Cook kapitány tiszteletére, aki 1770-ben feltérképezte Új-Zéland partvidékét, azonban magát a hegyet valószínűleg soha nem látta. Az elnevezés a korabeli brit gyarmati gyakorlathoz igazodott, amely a földrajzi helyeket gyakran ismert európai személyiségekről nevezett el.[87][88]

Az Aoraki / Mount Cook mára Új-Zéland bikulturális identitásának[m 5] egyik jelképévé vált. A hegy maori közösségek számára spirituális jelentőséggel bír, ugyanakkor nemzeti szimbólumként és népszerű turisztikai célpontként is fontos szerepet tölt be Új-Zélandon. A kettős elnevezés előremutató gyakorlatot teremtett az őslakos helynevek hivatalos elismerésére, és példaként szolgál az őslakos jogok és a modern államigazgatás közötti együttműködésre.

Megjegyzések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Az Aoraki / Mount Cook hivatalos nevet a Ngāi Tahu Kártérítési Megállapodásról szóló törvény (Ngāi Tahu Claims Settlement Act) állapította meg 1998-ban. Ettől függetlenül mindkét név, az Aoraki és a Mount Cook külön-külön is használatos és gyakran Aoraki Mount Cook néven, a két név közötti írásjel elhagyásával is említik.
  2. ↑ A topográfiai elszigeteltség (vagy izoláció) egy hegy vagy földrajzi pont távolságát jelenti a hozzá legközelebbi magasabb ponttól. Ez azt mutatja meg, hogy egy hegy csúcsa mennyire „magában áll”, vagyis milyen messze kell menni, hogy egy még magasabb pontra jussunk. Ha egy hegynek nagy az elszigeteltsége, az azt jelenti, hogy látványosan kiemelkedik környezetéből, és egyedülálló tájképi jelentősége van.
  3. ↑ Az orografikus csapadék olyan eső vagy hó, amely akkor keletkezik, amikor a nedves levegő egy hegynek vagy dombnak ütközve felemelkedik. Ahogy a levegő emelkedik, lehűl és kicsapódik, felhőket és csapadékot hozva létre. Ezért a hegyek szél felőli oldalán (ahol a nedves levegő érkezik) gyakran sok csapadék hull, míg a szélárnyékos oldalon szárazabb éghajlat alakulhat ki.
  4. ↑ A déli féltekén az évszakok a meteorológiai évszakbeosztás szerint az északi féltekével ellentétes időszakokban vannak. A tavasz szeptember 1-től november 30-ig, a nyár december 1-től február 28-ig, az ősz március 1-től május 31-ig, a tél pedig június 1-től augusztus 31-ig tart.
  5. 1 2 A bikulturális identitás egy társadalom tekintetében azt jelenti, hogy az adott közösségben két különböző kulturális hagyomány, nyelv, értékrendszer és társadalmi norma egyidejűleg jelen van és egymás mellett létezik, gyakran kölcsönhatásban egymással. Ez az identitásforma mind egyéni, mind kollektív szinten értelmezhető. Gyakran alkotmányos vagy törvényi szinten is elismerik a két kultúra egyenrangúságát, például hivatalos nyelvek, oktatási rendszer vagy politikai képviselet formájában.
  6. ↑ Az Aoraikról szóló történetnek több változata is létezik a maori kultúrában. Ez a változat a Ngāi Tahu Claims Settlement Act 80. mellékletében is rögzített verziót mutatja be.

Hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 3 "Aoraki / Mount Cook, Canterbury – NZ Topo Map". NZ Topo Map (angol nyelven). Land Information New Zealand. Hozzáférés: 2025. március 1..
  2. ↑ "Aoraki/Mt Cook shrinks by 30m" (angol nyelven). Stuff. 2014. január 16. Hozzáférés: 2025. március 1..
  3. 1 2 3 "Aoraki/Mount Cook National Park (Official GANP Park Page)" (angol nyelven). Global Alliance of National Parks. Hozzáférés: 2025. június 18..
  4. ↑ Aoraki / Mount Cook NP Management Plan 29. oldal
  5. ↑ Andrew Kirmse és Jonathan de Ferranti (2017). "Calculating the prominence and isolation of every mountain in the world". Progress in Physical Geography: Earth and Environment (angol nyelven). 41 (6): 788–802. doi:10.1177/0309133317738163. Hozzáférés: 2025. március 1..
  6. ↑ Aoraki / Mount Cook Educational Resource 7. oldal
  7. ↑ Becky Oskin (2014. január 15.). "New Zealand's Tallest Mountain Shrinks by 100 Feet" (angol nyelven). Live Science. Hozzáférés: 2025. június 15..
  8. ↑ Andrea Leontiou (2010. szeptember 14.). "Measurement of Mountains' Rise is a First" (angol nyelven). Live Science. Hozzáférés: 2025. június 15..
  9. ↑ Andrew Wells, Mark D. Yetton, Richard P Duncan & Glenn H. Stewart (1999). "Prehistoric dates of the most recent Alpine Fault earthquakes, New Zealand". Geology. 27. DOI: 10.1038/426007a.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  10. ↑ Bruce Waterhouse (2015). The Bones of our Mountains (pdf) (angol nyelven). 7, 11 és 53. o. ISBN 978-0-9864601-1-3-5. Hozzáférés: 2025. június 15.. {{cite book}}: Check |isbn= value: length (súgó); Unknown parameter |subtitle= ignored (súgó)
  11. 1 2 "The Aoraki2013 Project – History of the surveying of Aoraki/Mt Cook" (angol nyelven). Mountain Research Center, New Zealand. Hozzáférés: 2025. június 13..
  12. 1 2 3 Aoraki / Mount Cook Educational Resource 16. oldal
  13. 1 2 "Lesson 7: Climate in Aotearoa" (angol nyelven). NIWA. Hozzáférés: 2025. június 15.. {{cite web}}: Text "author:Petra Pearce" ignored (súgó)
  14. ↑ Aoraki / Mount Cook NP Management Plan 24. oldal
  15. ↑ Aoraki / Mount Cook Educational Resource 8. oldal
  16. ↑ "Mountainous/Alpine regions – Mount Cook" (angol nyelven). NIWA – Taihoro Nukurangi. Hozzáférés: 2025. június 11..
  17. ↑ "Aoraki/Mount Cook National Park" (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. Hozzáférés: 2025. július 26..
  18. ↑ "Te Wāhipounamu - South West New Zealand World Heritage Area: World heritage" (angol nyelven). Department of Conservation, New Zealand. Hozzáférés: 2025. július 26..
  19. ↑ UNESCO World Heritage Centre. "Te Wahipounamu – South West New Zealand" (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. Hozzáférés: 2025. július 26..
  20. ↑ Aoraki / Mount Cook Educational Resource 17–20. oldal
  21. 1 2 3 Aoraki / Mount Cook Educational Resource 17. oldal
  22. 1 2 Aoraki / Mount Cook NP Management Plan 25. oldal
  23. ↑ "Mount Cook buttercup: Native plants" (angol nyelven). Department of Conservation. Hozzáférés: 2025. június 16..
  24. ↑ "Új-Zéland: Mount Cook Nemzeti Park" (magyar nyelven). Shanghai Napló. Hozzáférés: 2025. július 24..
  25. ↑ Heather Purdie, Jessica Hughes Hutton, Emma Stewart & Stephen Espiner (2019. szeptember 23.). "Implications of a changing alpine environment for geotourism: A case study from Aoraki/Mount Cook, New Zealand" (angol nyelven). ScienceDirect. Hozzáférés: 2025. július 24..{{cite web}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  26. ↑ Aoraki / Mount Cook Educational Resource 18—19. oldal
  27. 1 2 Aoraki / Mount Cook Educational Resource 18. oldal
  28. ↑ "Neuseeland | Mount-Cook-Nationalpark" (német nyelven). TravelEssence. Hozzáférés: 2025. június 16..
  29. ↑ "Új-Zéland állatvilága - Állatmagazin" (magyar nyelven). Állatmagazin. 2025. március 16. Hozzáférés: 2025. június 15..
  30. ↑ Aoraki / Mount Cook Educational Resource 25. oldal
  31. ↑ Aoraki / Mount Cook Educational Resource 19. oldal
  32. ↑ Aoraki / Mount Cook Educational Resource 20. oldal
  33. ↑ "Predator Free 2050: Pests and threats" (angol nyelven). Department of Conservation. Hozzáférés: 2025. június 15..
  34. ↑ "Lead PF2050 Strategic documents: Our work" (angol nyelven). Department of Conservation. Hozzáférés: 2025. június 15..
  35. ↑ Aoraki / Mount Cook Educational Resource 24. oldal
  36. 1 2 3 Eileen McSaveney. "Glaciers and glaciation" (angol nyelven). Te Ara Encyclopedia of New Zealand. Hozzáférés: 2025. július 26..
  37. 1 2 Jenna Sutherland (2019. október 18.). "Did you know? – Proglacial lakes accelerate glacier retreat!" (angol nyelven). European Geosciences Union | Cryospheric Sciences Division. Hozzáférés: 2025. július 27..
  38. 1 2 Svea Schraml, Justus Heilingbrunner, Lewin Schmidt (2022. augusztus 30.). "Tasman Glacier, New Zealand" (angol nyelven). ArcGIS StoryMaps. Hozzáférés: 2025. június 17..{{cite web}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  39. 1 2 3 Clare M. Robertson, Martin S. Brook, Kat A. Holt, Ian C. Fuller & Douglas I. Benn (2013). "Calving retreat and proglacial lake growth at Hooker Glacier, Southern Alps, New Zealand" (pdf). The New Zealand Geographer (angol nyelven) (69): 14–25. Hozzáférés: 2026-07-27. {{cite journal}}: Check date values in: |accessdate= (súgó); Cite has empty unknown parameters: |quotes=, |month= és |coauthors= (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  40. 1 2 3 Leslie Eric Oborn. "Pukaki, Lake" (angol nyelven). Te Ara – Encyclopedia of New Zealand. Hozzáférés: 2025. július 24..
  41. ↑ David Evans, Henrik Rother, Olivia Hyatt & James Shulmeister (2013. február). "The glacial sedimentology and geomorphological evolution of an outwash head/moraine-dammed lake, South Island, New Zealand". Sedimentary Geology. 284–285: 45–75. doi:10.1016/j.sedgeo.2012.11.005. Hozzáférés: 2025. július 27.. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameters: |quotes= és |coauthors= (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  42. ↑ Heather Purdie, Tim Kerr (2018. november 1.). "Aoraki Mount Cook: Environmental Change on an Iconic Mountaineering Route" (angol nyelven). BioOne Complete. Hozzáférés: 2025. július 27..
  43. ↑ Krista Slemmons, Jasmine Saros & Kevin Simon (2013. augusztus 28.). "The influence of glacial meltwater on alpine aquatic ecosystems: A review" (pdf) (angol nyelven). Environmental Science: Processes and Impacts. doi:10.1039/c3em00243h. Hozzáférés: 2025. július 27..
  44. ↑ Lisa M Danzey, Verónica F Briceño, Alicia M Cook, Adrienne B Nicotra, Gwendolyn Peyre, Maurizio Rossetto, Jia-Yee S Yap & Andrea Leigh (2024. május 4.). "Environmental and Biogeographic Drivers behind Alpine Plant Thermal Tolerance and Genetic Variation" (angol nyelven). PubMed Central (PMC). doi:10.3390/plants13091271. Hozzáférés: 2025. július 27..{{cite web}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  45. ↑ "New Zealand's Southern Alps glacier melt has doubled" (angol nyelven). ScienceDaily. 2020. augusztus 7. Hozzáférés: 2025. július 27..
  46. ↑ S. K. Allen, D. Schneider, and I. F. Owens (2009. március 31.). "First approaches towards modelling glacial hazards in the Mount Cook region of New Zealand's Southern Alps" (pdf). Natural Hazards and Earth System Sciences (angol nyelven) (9): 481–499. doi:https://doi.org/10.5194/nhess-9-481-2009. Hozzáférés: 2025. július 24.. {{cite journal}}: Check |doi= value (súgó); Cite has empty unknown parameter: |quotes= (súgó); External link in |doi= (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  47. 1 2 3 Kay L. Booth and Ross Cullen (2021. november 1.). "Managing Recreation and Tourism in New Zealand Mountains". Mountain Research and Development. 21 (4): 331–334. doi:https://doi.org/10.1659/0276-4741(2001)021[0331:MRATIN]2.0.CO;2. Hozzáférés: 2025. július 27.. {{cite journal}}: Check |doi= value (súgó); Cite has empty unknown parameters: |quotes=, |month= és |coauthors= (súgó); External link in |doi= (súgó)
  48. ↑ "Aoraki Mount Cook National Park | 100% Pure New Zealand" (angol nyelven). New Zealand Tourism. Hozzáférés: 2025. július 27..
  49. ↑ Aoraki / Mount Cook NP Management Plan 21. oldal
  50. ↑ George Driver (2018. május 24.). "Massive growth in national park visitors" (angol nyelven). Wilderness Magazine. Hozzáférés: 2025. november 2..
  51. ↑ Hon Eugenie Sage. "Visitors to Aoraki/Mt Cook exceed 1 million" (angol nyelven). The Beehive. Hozzáférés: 2025. november 2..
  52. ↑ "2020/21 visitor insights report" (pdf) (angol nyelven). Department of Conservation. Hozzáférés: 2025. november 2.. {{cite web}}: line feed character in |title= at position 25 (súgó)
  53. ↑ "2021/22 visitor insights report" (pdf) (angol nyelven). Department of Conservation. Hozzáférés: 2025. november 2.. {{cite web}}: line feed character in |title= at position 25 (súgó)
  54. ↑ Aoraki / Mount Cook NP Management Plan 11. oldal
  55. ↑ "Mount Cook Village (Aoraki / Mount Cook), Canterbury – NZ Topo Map". NZ Topo Map (angol nyelven). Land Information New Zealand. Hozzáférés: 2025. március 1..
  56. ↑ "Aoraki/Mount Cook National Park Visitor Centre: National Parks" (angol nyelven). Department of Conservation. Hozzáférés: 2025. november 2..
  57. ↑ "The Sir Edmund Hillary Alpine Centre" (angol nyelven). Hermitage Hotel. Hozzáférés: 2025. július 27..
  58. ↑ "Sir Edmund Hillary Alpine Centre" (angol nyelven). Mackenzie Region, New Zealand. Hozzáférés: 2025. július 27..
  59. ↑ Tourism New Zealand. "Hooker Valley Track" (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. március 1..
  60. ↑ Mike Yardley (2016. augusztus 26.). "Alpine Highs in Aoraki/Mt.Cook" (angol nyelven). Newstalk ZB. Hozzáférés: 2025. március 1..
  61. ↑ "Lake Matheson Walk" (angol nyelven). Department of Conservation. Hozzáférés: 2025. március 1..
  62. 1 2 3 "Mount Cook" (angol nyelven). The Armchair Mountaineer. Hozzáférés: 2025. június 25..
  63. ↑ "Climb NZ's Highest Peak | Aoraki Mount Cook" (angol nyelven). Adventure Consultants. Hozzáférés: 2025. július 27..
  64. ↑ Aoraki / Mount Cook Educational Resource 23. oldal
  65. ↑ Business and Economic Research Limited (BERL) (2025. február 14.). The Value of Māori Tourism (pdf) (angol nyelven). New Zealand Māori Tourism (NZMT). Hozzáférés: 2020. február 20.. {{cite book}}: |author= has generic name (súgó); Cite has empty unknown parameter: |subtitle= (súgó)
  66. ↑ "Te tapa whenua: naming the land" (angol nyelven). Tātai Aho Rau CORE Education. Hozzáférés: 2025. július 28..
  67. ↑ "Ngāi Tahu Tourism – Experiences | Kā Wheako" (angol nyelven). Ngāi Tahu Tourism. Hozzáférés: 2025. július 28..
  68. ↑ Hon Louise Upston & Hon Tama Potaka (2025. február 14.). "Māori tourism driving economic growth" (angol nyelven). New Zealand Government. Hozzáférés: 2025. július 28..
  69. ↑ "Mount Cook Ski Planes & Helicopters | New Zealand Glacier Tours" (angol nyelven). Mount Cook Ski Planes and Helicopters. Hozzáférés: 2025. július 27..
  70. ↑ "Aoraki Mackenzie International Dark Sky Reserve" (angol nyelven). Aoraki Mackenzie International Dark Sky Reserve & Royal Astronomical Society of New Zealand. Hozzáférés: 2025. július 27..
  71. ↑ Sarah Howison (2001). Tourism and the Environment (PDF) (angol nyelven). The Royal Society of New Zealand. ISSN 0111-1957. Hozzáférés: 2020. február 20.. {{cite book}}: Cite has empty unknown parameter: |subtitle= (súgó)
  72. 1 2 3 4 5 6 7 John Wilson (2017. február 1.). "Mountaineering | Aoraki/Mt Cook" (angol nyelven). Te Ara – Encyclopedia of New Zealand. Hozzáférés: 2025. június 25..
  73. 1 2 "First ascent of Aoraki/Mt Cook" (angol nyelven). Manatū Taonga – Ministry for Culture and Heritage. 2023. november 29. Hozzáférés: 2025. június 25..
  74. ↑ Graham Langton. "Biography: Du Faur, Emmeline Freda" (angol nyelven). Te Ara | Encyclopedia of New Zealand. Hozzáférés: 2025. július 27..
  75. ↑ Trish McCormack. "Te Koeti Tūranga, Pahikore" (angol nyelven). Te Ara | Encyclopedia of New Zealand. Hozzáférés: 2025. július 27..
  76. ↑ J. Monroe Thorington (1934). "Conrad Kain, 1833–1934 – In Memoriam"". American Alpine Journal. 2: 236. {{cite journal}}: Text "(J.M.T.)" ignored (súgó)
  77. ↑ "South Ridge of Mt Cook to be renamed Hillary Ridge" (angol nyelven). Radio New Zealand. 2011. augusztus 10. Hozzáférés: 2025. július 27..
  78. ↑ Anna Pearson (2014. december 19.). "Mt Cook: Does reaching summit outweigh risks?" (angol nyelven). Stuff. Hozzáférés: 2025. június 22..
  79. ↑ "New Zealand: Missing US, Canadian climbers believed dead" (angol nyelven). dw.com. 2024. június 12. Hozzáférés: 2025. június 22..
  80. ↑ "Three climbers from US and Canada believed dead in fall on New Zealand's highest mountain" (angol nyelven). Sky News. 2024. december 6. Hozzáférés: 2025. június 22..
  81. 1 2 "Ngāi Tahu Claims Settlement Act 1998 No 97 (as at 01 July 2022)" (angol nyelven). New Zealand Legislation. Hozzáférés: 2025. július 22..
  82. ↑ "Ngāi Tahu Claims Settlement Act 1998 No 97 (as at 01 July 2022), Public Act Schedule 96 Alteration of place names" (angol nyelven). New Zealand Legislation. Hozzáférés: 2025. július 22..
  83. ↑ Te Maire Tau (2009. március 4.). "Aoraki (Mt Cook) in the Southern Alps" (angol nyelven). Te Ara | Encyclopedia of New Zealand. Hozzáférés: 2025. július 27..
  84. 1 2 "Ngāi Tahu Claims Settlement Act 1998 No 97 – Schedule 80 | Tōpuni for Aoraki/Mount Cook" (angol nyelven). New Zealand Legislation. Hozzáférés: 2025. július 26..
  85. 1 2 Aoraki / Mount Cook Educational Resource 5-6. oldal
  86. ↑ John Wilson. "European discovery of New Zealand" (angol nyelven). Te Ara Encyclopedia of New Zealand. Hozzáférés: 2025. július 24..
  87. ↑ Malcolm McKinnon. "Place names" (angol nyelven). Te Ara Encyclopedia of New Zealand. Hozzáférés: 2025. július 24..

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aoraki_/_Mount_Cook&oldid=29160297”